Itt, az Anyag világában a Fényt képviselhette a több, mint 50 000 éves Egyistenhitű, Érdek Nélküli Szeretetvallásunk, majd a Fokos Szövetsége, illetve 6800-7000 éve a Vízözönt követően a Sumér-magyar Kötelességrend, az Árnyékot pedig az azóta, Mammonnal kierőszakolt és hitelesített Jogrend.

Helyzetünk azonban – minden látszat ellenére – mégsem ettől függ, hanem aszerint alakul, hogy amíg élünk, mi módon éljük meg a Pillanatokat; milyen lelkülettel, érzelmi töltéssel és gondolatokkal oldjuk meg a mindennapjaink ezernyi apró problémáját, a Gondviselés kihívásait.

A magasabb világokat a mindennapi élet ezernyi aprócska történéseire adott reakcióink éppen úgy érdeklik, mintha egyetlen, hatalmas eseménnyel találnánk szemközt magunkat.

S amennyiben a Tudást és a jólétet magunk számára igyekszünk biztosítani, s gyarapodásunk öncélúvá válik, újra és újra elenyészik a kultúránk.

MAGYAR-nak tehát az a Lélek születik, aki már képes önmagát felajánlani, képes Tanítóvá válni.

• A magyar embert nem a Sors veri.
• A magyar ember lelke érettségizik.

Olykor szükséges vizsgázni. A magyar ember ezért született a Földre. Odaadásból, Felajánlásból kellene vizsgáznia. MAGYAR-nak lenni tehát: a Lélek állapota, Hitvallás. S ha ehelyett gyűjt, kapar, irigykedik, neheztel, fél vagy gyűlöl, számára ez már kudarc.

A magyar: a Magasabbrendű ÉN-t jött építeni az EGO erejében.

A MAGYAR: transzformálódó Lelkiség: vagy VAN, vagy NINCS.

A magyarság, saját közegében; a Lelkiségben uralkodni lenne képes, s ezért neki intuitive és felfedezések terén is több adatott. (Egyébre alig alkalmas). Magyar-nak lenni: ESÉLY, amennyiben élünk vele.

Jelenleg a magyarság zöme kábult állapotban, valamiféle félkómában leledzik, mert nem a saját közegében igyekszik kapaszkodóra lelni.

MAGYAR-nak lenni: nem testi, biológiai, társadalmi, evolúciós küzdés, hanem vizsgalehetőség LÉLEK-ben, LELKISÉG-ben.

Mert lehet valamely nép rendszerető, törvénytisztelő, kötelességtudó, harcias, sőt: kiválasztott, stb. De előbb-utóbb el kell jutnia oda, hogy önmagát képes legyen Felajánlani. Ez a MAGYAR, ebben áll a MAGYAR-ságunk. Krisztusi Út ez, Ő is ezt tette.

A MAGYAR: Aki az EGYISTENHITŰ, ÉRDEK NÉLKÜLI KRISZTUSI SZERETET KÖVETŐJE ÉS MEGVALÓSÍTÓJA. Akkor is MAGYAR, ha nem itt él, nem a mi nyelvünket beszéli, s ha a bőre színe más.

 

Fontos döntés előtt

Magyarságunk szempontjából, a békénk, fennmaradásunk, jólétünk, boldogságunk biztosítása érdekében, örök dicsőségünkre, a legfontosabb intézkedés: önmagunk lehetséges megismerése.

Mert a világban elsőként itt kellene, hogy megszólaljon a Lelkiismeret Hangja.

Az emberi világot a magyarság szempontjai szerint, (azaz: az Odaadás, Felajánlás és Tanítás önzetlen szempontjai szerint), csupán egyetlen kérdés változtathatja meg, ez pedig tökéletesen egyedi és személyre szabott:

Amennyiben számomra valamely történés, körülmény, élethelyzet nem tetsző; „Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ"?

Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben.

Ehhez a Változáshoz az Isten-fogalmunkat és Isten-kapcsolatunkat is át kell értékelnünk: VELE, ÁLTALA és ÉRTE!

A LELKISÉG-ben LELKI TARTÁST tanító nép feladata nem az, hogy saját Hitét és világnézetét ráerőltesse másokra, hanem az, hogy másokat hozzásegítsen ahhoz, hogy a saját Hitüket önmagukban felleljék.

Ha pedig bármely náció tagjaira neheztel, annak a nációnak a sarjaként kell majd ismét a Földre születnie.

A Boldogság itt a Földön addig el nem érhető, amíg a Boldogság érzékelésére alkalmas Lelki érzékszerveink ki nem fejlődnek. (Hamvas Béla).

Nos, mindezeken segíthetnének a magyarok: önmaguk megismerésével, mindent átfogó generális tudással, Bölcsességben az ösztönerejű félelmek és alacsony érzelmi töltésű vágyak fölé emelkedve, valamely nemesebb erkölcsi tartással és felelőséggel, az Élet metamorfózisának tiszteletben tartásával, Lelkük nemességét türelemmel és alázattal alakítva.

Ezek azok a gondolatok, amelyekkel immár a magyarságnak barátkoznia érdemes, mert ezek az Alapok bennünk adva vannak, ez a MI hozott szellemi örökségünk.

A „nem földi" vizsgáztatásunk immár folyamatban van.

Az Elbírálás pedig nem attól fog függeni, hogy bölcs döntéssel miként választunk jó és rossz, nemes és etikátlan között, hanem attól, hogy közülünk ki, hogyan és miképpen éli meg a saját hétköznapjai jelöletlen, futó pillanatait, a legközvetlenebb emberi és rokoni kapcsolatait, a könnyen elröppenő gondolatai minőségét, s folyvást áradó érzelmei milyen irányt veszek.

Növekedj hát TE MAGAD is – ki e sorokat olvasod –, Bölcsességben, Odaadásban, Szeretetben, igyekezz Önmagadat oly módon megvalósítani, hogy az lehetőleg senki Élő kárára ne váljék!

E Feladatnak személyesen megfelelni annyi, mint MAGYARABBÁ válni. Mert „akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon". Tudtuk, hogy el fog következni egy periódus, amikor el kell engedni a mankókat.

Ez a periódus elérkezett.

/Szőke Lajos/